Van-e felelősségünk abban, hogy milyen lesz az arcunk harmóniája? Milyen a mosolyunk? A fogsorunk? Szimmetrikus-e az arcunk?
Fejlődésünk során egyszer csak azzal szembesülünk, hogy mozog, majd kiesik a fogunk, azután sokkal nagyobb fogak akarnak elférni a szánkban. De mi is szükséges ahhoz, hogy a fogváltás után is szép legyen a mosolyunk?...
A kerekded gyermeki pofiból egyszer csak elkezd átalakulni a karakterünk. Kinek jobban, kinek kevésbé. Ebben az arccsontok növekedése jelentős szerepet játszik. Az úgynevezett felső-, és alsó állcsont fejlődése nagyban függ a körülötte lévő izmok állapotától, erejétől, aktivitásától. A mennyiben ezek az izmok jól működnek, támogatják az arc harmonikussá fejlődését és nagy eséllyel, anatómiai adottságainknak megfelelően arányos és harmonikus lesz az arcunk. Természetes edzést ad ehhez a rágás és nyelés folyamata, amely stabil támogatást ad az orrlégzésnek is. Így mondhatjuk, hogy az energiaellátó-rendszerünk és a szépségünk belépő kapujáról beszélünk. Hiszen a működésükhöz szükséges alapellátást biztosítja, amely a megfelelő életminőséget szolgálja. A rágás nem csak az emésztés hatékonyságát segíti, hanem a fogváltáskor is jótékonyan támogatja a folyamatot. És ha már rágunk-nyelünk és lélegzünk, gondolatainkat kifejező hangos közlésünk, a beszédünk is erre épül. Ahhoz, hogy érthető legyen, amit mondunk, jó kondícióra van szüksége a beszédszervi izmainknak. Ezek ugyanazok az izmok, amelyek az arccsontok fejlődéséért is felelnek.
Azonban akkor is fejlődnek az arc csontjai, ha a környező izmok nem elég aktívak, gyengék, vagy éppen nem a feladatuknak megfelelő erőkkel dolgoznak; pl. feszülnek. Ilyen esetben a csontok nem tudnak harmonikusan alakulni. Ilyen esetben a rágás és a nyelés sem megfelelő, és mivel a fentebb említett belépő kapu kissé rozoga, a légzés is gyengébb minőségű lesz, egyre többször szájon keresztül, a beszéd érthetősége pedig szintén csökken.
Arcunk harmóniájáért felelős izmaink "motorja" a nyelvizomzat. Csakhogy hiába "gyúrunk" rá, önmagában nem hoz eredményt. Ugyanis egy olyan hálózat része, amely kölcsönös összefüggésben működik a testen belül, mint egyfajta "ok-okozati hurok". A csontozatot összetartó izomrendszer (miofaciális rendszer), a mindent beburkoló kötőszöveti pólyarendszer (fascia) függő keletkezésben tartja a rendszert. Az egész felépítmény egy mélyen húzódó tengely, az elülső mély vonal (deep front line), segítségével tartja egyensúlyban a testet. Magában foglalja a test mélyizmait, mint egy magot (core). A talp mélyéből indul és a csúcsa a nyelv.¹ Amennyiben megfelelő a láncolat kölcsönhatása, a testet ideális helyzetben tartja. Ehhez persze szükséges az izomzat megfelelő állapota.
A testtartásból tehát az esetek nagy részében tetten érhető, hogy milyen a légzése, fogazata, beszéde az illetőnek...
¹Thomas W,Myers: Anatomy Trains-Az anatómiai vonalak rendszere, Elsevier Ltd.2021. 4.kiadás 157-183.o,